1. 

Pontosabban Marci, jászsági fiú 1996 tavaszán lángra lobbantotta. Kiment éjszaka az aszfaltozott pályára, amely a gimnázium mellett feküdt. Átbújt a szakadozott dróton, odabattyogott az egyik pepita kis fakapuhoz, módszeresen végiglocsolta azt olajjal (hogy a láng ne terjedjen, hanem belobbanjon, és a fatest egyenletesen égjen), alágyújott, majd leült a hetes pontra, és áhítattal bámulta "remekművét." 

Természetesen sokáig téma volt ez a gimiben utána. Marci agresszív, dühös kamasz volt, de nem mutatott szociopata tüneteket. Megviselte szülei válása, apja jómódú vállalkozó volt, nehezen találták egymással a hangot. Marcinak beilleszkedési zavarai voltak, osztályfotózáson középső ujja felmutatásával lázadott, csúnyán lerészegedett alkalomadtán, nem egyszer ki kellett vezetni a helyi kocsmából, mielőtt a türelmüket elvesztő vendégek ellátnák a baját.

Csoportban nem találta a helyét, magánzó volt, magányos gondolatokkal, igazi barátok helyett hozzá csapódó alkalmi cimborákkal. Zsebében mindig elegendő pénz ahhoz, hogy mágnesként vonza az ilyen ismeretségeket. Intelligenciáját - amely majd banki pályára tereli -  enyomta a lelke mélyén fortyogó indulat, a sértettség sejteket romboló ereje. 

 2. 

Tehát, ahogy fentebb írtam, ezt a kapufelgyújtás dolgot szerelemből tette. Hát, persze, volt ott szerelem is, egy lány iránt, akit taszított a magatartása, és egyszerűen lekoptatta Marcit, ahogy ebben az időben mondták a kamaszok (nehéz döntés volt, átkönnyezett párnahuzattal).

De, történt a gyújtogatás előtti napon, hogy sulikupán játszott a gimi csapata a szomszédos település szakközépiskolájának válogatottjával. Marci is benne volt a csapatban, és - nem meglepő módon - a játék közben sem tudta visszafogni indulatait. Hátulról, aljas módon akasztotta az ellenfél egyik tagját, akit mentők vittek el. Varrni kellett a felrepedt térdét. 

Marcit azonnal kiállították, az edzője pedig eltiltotta a csapatban való szerepléstől. Szóval, higgyétek el, nem csak szerelem volt itt. 

3. 

Mikor a rendőrnyomozó még aznap éjjel rögzítette a vallomását, ez hangzott el, hellyel, közzel:

 - Akkor rögzítem a vallomásában, hogy szerelmi bánatában gyújtotta fel a kaput...

 - Nem teljesen, szerelmi bánat, de azért is tettem, mert az edző eltiltott a csapattól. Igazságtalan volt, véletlenül ért össze a lábam a sráccal...

 - Most akkor szerelem, vagy ez miatt? Nem mindegy. Egyszerre a kettő nem lehet. 

 - Miért ne lehetne, szerelem is, meg ez a focis affér. Mindkettő. Összejött. 

 - Távoli a két indíték, és... nézze fiam! Én nem akarok magának rosszat. Ismerem az apját, gyerekorom óta. Ő sem, én sem, és talán maga sem akarja, hogy Tökölre kerüljön a fiatalkorúakhoz. Vagy akarja?

 - Nem igazán. 

 - Tökölön nem tökölnek, kemény srácnak gondolja magát, de ott az ilyenet ketté törik. 

 - Engem nem lehet. 

 - Na figyeljen, amennyiben a vád azzal támad, hogy aljas indokból tette, sértettségből, nehéz helyzetbe kerülhet. A szerelmi bánat más tészta, a bíró másképp fog magára nézni: szerelmes kamasz, hülyén fog kinézni, mint a beszívott fóka. Értem?  Főleg, ha elpotyogtat pár könnycseppet, és nagyon, nagyon szégyelli majd magát. Érti, mire gondolok?

 - Azt hiszem értem. 

 - Akkor legyen ez a jegyzőkönyben: szeremi bánatból tette. Ezt megbeszéltük?

- Igen, jó lesz így. Szerelem. Jó. 

4. 

Marci megúszta felfüggesztettel, valahogy átbukdácsolt a gimin. Mindvégig sandán néztek rá, akármilyen ki rongálás történt a településen. A népek az ő nevét suttogták. 

5. 

Aztán Marci az utolsók között volt, akiket besoroztak a katonaságba, addigra legyőzte a romboló energiáit, igazi jógyerekké vált, a pszichiáter és a kellő odafigyelésnek köszönhetően. De, mivel nem vették fel érettségi után sehová, mennie kellett. 

6. 

Egyszer éles hadgyakorlaton voltak, egy harckocsi mellett kellett gyalogolnia. Lerohanásfélét gyakoroltak a domboldalon. Tőle 50 méterre berobbant egy tank. A katonatársa bentégett. Belobbant. Csak egy pillanat volt, egy robbanás.

7. 

Mikor Marci otthon, családi körben van, és ebéd után egy-két pálinkát megisznak, mindig felhozza ezt az emléket. Hogy, berobbant a tank, és bent égett a társa. Aztán elhallgat és bepárásodik a szeme. 

Éjjel gyakran felriad, megégve, érezve a saját húsának égett szagát. Aztán hátradőlve nyugtázza, hogy álom volt csupán. Kimegy a konyhába, leül az asztalhoz, kibámul az ablakon át az égre, és rágyújt egy cigire. A felesége kijön hozzá, és megkérdezi, hogy megint a tragikus halált halt katonatársán jár-e az agya. Ilyen beszélgetések zajlanak le ilyen alkalmakkor (hellyel, közzel):

8. 

 - Rá gondolok, és keresem az összefüggéseket, valami összefüggésnek kell lenni, nem? A tűz és tűz között. 

 - Nincs összefüggés, a dolgok néha megtörténnek, minden ok nélkül. Ne keresd az összefüggést. 

 - És, mi van, ha valami összefüggés mégis csak van, valami korreláció?

 - Éjjel, kettőkor ne használj olyan kifejezést, hogy korreláció, kérlek! Lehet, egyszer majd rád talál, de szerintem nincs ilyen összefüggés. Megtörtént, ahogy a dolgok megtörténnek. 

 - Lehetséges. De folyton az motoszkál bennem, hogy hiányzik egy láncszem, egy mozaik, amit, ha be tudok illeszteni, megértek mindent. Érted, nem csak ezt a tűz dolgot, hanem úgy általában mindent...

 - Nem tudom, hogy meg lehet-e érteni ezt a mindent, nem hiszem, hogy van hiányzó mozaik. Azt kell megértened, hogy néha a dolgoknak nincs semmi értelme. Semmi értelme nincs, csak megtörténnek. 

 - Lehetséges. Elszívom, és megyek. 

 - Jól van. 

9. 

Álmaiban gyakran belobbannak dolgok, tárgyak a környezetében, házak.