“Kérlek, lökj meg, nyamvadt a lábam, hintázni szeretnék.”

“Tessék!”

“Így jó”

 ***

“Kérlek, borotválkozz meg minden reggel, és moss fogat!”

“Nem a gyereked vagyok, hanem a férjed.”

 “Tudom, hogy könnyen elhagyod magad. És, kérlek mosás után mindig vedd ki rögtön a ruhát, ne legyen poshadt szagú, amit viselsz.”

 “Eddig is így jártam el.”

***

“Emlékszel? Mikor utoljára hintáztunk itt a kertben, Pannika, drágám kiesett a székből, arccal a földbe és vérzett az orra szegénykémnek.”

“Emlékszem. Sajnos rossz volt a fémlánc. Gyenge volt. Megbicskalott, ő meg túl gyorsan lökte meg magát.”

“Egész éjjel sírtam. A lányunk nagyon mérges volt ránk.”

“Biztos igaza volt, baleset volt, nem figyeltünk. Elmúlt”

 ***

 “Írj hetirendet, mit fogsz csinálni a héten, órára beosztva…”

“Kérlek, nem gyerek vagyok… ne mondj ilyeneket!

“Csak jótanácsokat adok, szerelmem.”

“Ez nem jó tanács, ez direktíva*.Kérlek.. mindig ezzel kezded, aztán meg felszólítasz, így csinálod 40 éve!”

***

“Kérlek, lökj meg még egyszer!”

“Igy jó? Szólj, és lökök erősebbet!

 ***

“Most haragszol rám?”

“Igen, haragszom, nyugodtan akartam veled hintázni még egyet, te meg beszélsz hülyeségeket!”

Nem beszélek hülyeségeket, szerelmem. Elmondom, hogy mit csinálj majd. Kár, hogy nem egyszerre áll meg a hinta, úgy nem kéne ezeket elmondanom."

 ***

“Majd, majd, majd majd? Miért mondod mindig ezt? Hintázzunk! Itt vagyunk! Együtt vagyunk!

“Együtt vagyunk, igen. Ne haragudj rám!

“Nem haragszom rád.”

 ***

“Nyikorog a hinta.”

“Hozok gépzsírt a fészerből, attól jobban megy majd.”

“Siess, már most hiányzol!”

“Ne mondj ilyet!.”

"Jó, akkor nem is hiányzol"

"Ilyet se' mondj, hozom a gépzsírt."